A zászlóról

Zászló történet – 1909

Csurgón, 1899. szeptember 3-án alakult meg a Somogy Vármegyei Tűzoltószövetség. 

A 10. születésnapon meghívták Kaposvárra a Magyar Tűzoltók Országos Szövetségének elnökségét is, amely kihelyezett ülését 1909. május 22-én és 23-án tartotta a somogyi megyeszékhelyen. A szövetség megalakulásának tizedik évfordulóját együtt ünnepelték a kaposvári tűzoltóság 30. évfordulójával.

Idézzük a Somogy vármegye 1909. május 25-i számát. „Fényes ünnepségek keretében folyt le tegnap Kaposváron a Somogy megyei tűzoltószövetség tíz éves és a kaposvári Önkéntes Tűzoltó-testület harmincéves jubileuma.”

A budapesti gyorsvonattal az országos tűzoltószövetség képviseletében a következők jöttek: Széchenyi Viktor gróf, fehér megyei főispán, elnök, Óvári Ferenc dr. orsz. képviselő, alelnök, Adorján Antal belügyminiszteri osztálytanácsos, a tűzrendészeti osztály vezetője, Breuer Szilárd titkár, Balogh Dezső főpénztáros, Apáthy Vilmos (Gölnicbánya), Barabás István (Vasvár), Rüll Béla dr. (Mohács), Vargha Lőrinc (Temesvár), Vida Pál (Székesfehérvár), Szabó Gyula (Kismarton), Jászberényi Miklós (Mezőtárkány) az országos szövetség előadói, Mátray Béla a budapesti tűzoltótestület tb. Parancsnoka.

A somogyi tűzoltótestületek közül: a berzencei, csurgói, nagyatádi, fonói teljes számban jöttek el. Küldöttségileg képviseltették: a marcali, igali, dombóvári, pécsi és székesfehérvári tűzoltótestületek”. A vendégeket Kovács Soma helyettes polgármester köszöntötte. Üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy „a város közönsége tiszteletet érez ugyan mindazokkal szemben, akik szívükben az emberbaráti szeretet örök tüzét táplálják, és hatványozott mértékben átérzi ezt épp a jelenkorban, amikor mindenütt az anyagiakért való tülekedés lép előtérbe: de e tisztelet kifejezésre is kívánja juttatni a tűzoltó-intézmény apostolaival szemben, akik a felebaráti szeretetet nem csak érzelmeikben, hanem tetteikben is kinyilvánítják.”

A születésnap alkalom volt arra is, hogy zászlót adományozzanak a megyei szövetségnek. Példa nélkül álló eseményről volt szó, mert korábban nem volt szokás, hogy a megyei szövetségek zászlót bontsanak.

A zászlóavató ünnepséget május 23-án, vasárnap délelőtt 10 órakor, a Honvéd téren tartották a zászlóanyák, Pallavicini Ede őrgrófné, Gosztonyi Mihályné és Chernel Gyuláné jelenlétében. Őket Kacskovics Lajos alispán, Plachner Sándor főjegyző és dr. Berzsenyi Gerő kísérte a téren felállított oltársátorhoz.

A zászlót Harjó Miklós őrparancsnok Szabados Imre kíséretében kocsin vitte a térre, ahol páter Kiss Arisztid, a Ferences rend nagyatádi házfőnöke szentelte fel. A házfőnök zászlóavató beszéde ránk maradt, így most idézhetünk belőle, mert bár kilencven évvel ezelőtt hangzottak el ezek a mondatok, mának szóló üzenete is van.

„...Óh mily nagy szüksége van összetartásra és egyetértésre a magyarnak! Magyar föld hord, magyar levegő táplál minket, magyar szív dobog bennünk, közös az örömünk, közös a bánatunk, érdekeink azonosak. Ne keressük tehát az ellentéteket, melyek széttagolnak, hanem közös erővel keressük a kapcsot, mely összehúz, összeforraszt, összetart bennünket. Eltérhetnek egymástól vallási, politikai, társadalmi és tudományos nézeteink, meggyőződésünkért, talán, síkra is szállunk. De ebben a szellemi párbajban se feledkezzünk meg arról, hogy egy nemzetnek vagyunk fiai, s hogy akivel viaskodunk, az test a mi testünkből, vér a mi vérünkből. Lehetünk ellenfelek, de nem ellenségek, a jelzett téren összemérhetjük fegyvereinket, hogy győzzön a jobb. A szabadelvűség ne legyen csak puszta fogalom, üres frázis, hanem szent, életfenntartó valóság, mely aranyfonalakkal szője át társadalmi életünket. Mert a magyart megölni, elpusztítani nem tudja idegen erő, a magyart meggyilkolni csak magyar kéz képes.

A zászló jelképe a szeretetnek, melynek szülöttei a humánus intézmények. Egy ilyen intézmény érte el a férfikort, egy másik ma érte túl a zsenge kort. A szeretet szülte, a szeretet nevelte őket naggyá, erőssé. Mit szoktak kívánni a születésnapon? Hosszú életet, erőt, áldást, boldogságot. Én többet: az örök életet, a halhatatlanságot kívánom nektek... És e kívánságom teljesülni fog, mert a szeretet – melynek zászlaja alatt küzdötök -, halhatatlan. Mert elmúlhat minden, de a szeretet nem szűnik meg az életünkkel sem. Megszűnik a hit, mert amit hiszünk, azt színről-színre látjuk, amit remélünk, az valóra válik, csak egy kötelességünk lesz odafönn: szeretni mindörökké! Egyúttal az emberiség háláját, áldó jókívánságait is tolmácsolom nektek. S ti, igen tisztelt uraim, kik távol vidékről eljöttetek, mint képviselői, mint testvérei a tűzoltó-testületnek és szövetségnek, hogy ünnepségünket nemcsak fényessé, impozánssá, hanem bensőségessé tegyétek, fogadjátok lelkünk mélyéből fakadó üdvözletünket és köszönetünket. Vigyétek széjjel a szélrózsa minden irányába az emberiség elismerését, mely szerető szívvel, féltékeny gonddal néz reátok, mint lelkéből lelkedzett gyermekeire! Vigyétek egyúttal egy magyar embernek, egy magyar papnak az áldását!

És most igen tisztelt uraim, átadom kezetekbe ezt a megszentelt zászlót. Emlékül én is beillesztettem a nyelébe egy szeget. De a zászlóhoz fűződő eszmék is szegek, melyeket itt hagyok szívetekben, s amelyek beillesztésére engemet oly meleg szeretettel és kitüntető bizalommal meghívtatok. Ezek a szegek, ezek az elvek, melyek minden igaz magyar életprogramot kell, hogy képezzék, lelketek mélyén legyenek kiszakíthatatlanul beékelve. És mi is, kik veletek együtt jubilálunk, itt az isten szabad ege alatt fogadjuk, hogy ezen elvek szerint akarunk élni és meghalni. Úgy segéljen minket a magyarok nagy Istene, mint ahogy fogadásunkat híven, becsülettel és férfiasan megtartjuk! Ámen.”

A zászlószentelések régi hagyománya volt a zászlószeg beverése. Elsőként páter Kiss Arisztid, majd a zászlóanyák helyezték el a zászlószegüket, majd gróf Széchenyi Viktor József főherceg nevében vert be a zászlószeget a zászló nyelébe. A zászló, amelynek alapszíne Somogy színeit idézi, kézzel készült. A díszek a tűzoltók szimbólumait mutatják, s rajta a híressé vált jelmondat: „Istennek dicsőség, egymásnak segítség!” A somogyi tűzoltó múlt ereklyéi közül az idők viharában sok minden megsemmisült, de a zászló megmaradt. Hosszú ideig a vörsi múzeum őrizte, onnan kölcsönözték ki jelesebb ünnepekre, kiállításokra. A sok mozgatás, használat megviselte az anyagot, szükségszerűvé vált a restaurálása, amelyre 1999-ben a megyei múzeum szakemberei vállalkoztak. Ekkor született meg az új szövetségi zászló megvarratásának ötlete is. Mint kiderült, a pontos másolat elkészíttetése szinte lehetetlen.